A Stefano Ricci férfiruha-bolt kirakata előtt egy óvodáskorú, sildes sapkás kisgyerek visított, mert szeleburdin hadonászó kezében elrepedt a jégkrémet tartó pálcika, amitől az meglazult és az aszfaltra pottyant. Az anyja leguggolt, hogy egy benyálazott papírzsebkendővel megtörölje a kissrác maszatos száját, közben lázasan szidva szegényt. A jégkrém épp a lábaim előtt plattyant szét a kemény talajon, így néhány olvadt csepp a cipőm orrára fröccsent. Bosszúsan nézegettem a pöttyöket, mert úgy néztem ki, mint egy szabadnapos szobafestő, aki kellemes sétáját tölti a drága vásárlóutcák kereszttüzében. Anya és síró gyermeke hamar elhagyták a tett helyszínét, én pedig helyet foglaltam a legközelebbi padon. Előszedtem egy zsebkendőt a zsebemből, hogy eltüntessem cipőmről a ragacsos foltokat. A tisztító mozdulatok közepette felpillantottam a paddal szemközti bolt kirakatára, ahol rögtön szemembe ötlött az a direkt sasközpontúság, amellyel ez a világszerte ismert márka hirdeti ruháit.
[…]
Kétoldalt, a kirakat szélénél keskeny talpú, díszes kristálypoharakból liliomalakba hajtogatott nyakkendők buggyantak ki, fölöttük pedig egy-egy márkás öltönyben feszítő, emberi alkatú, sasfejű próbabábu magaslott. Egyikük azúrkék öltönyt viselt, fehér inggel és rózsapiros nyakkendővel, melyet szürke pöttyök tarkítottak. Mellső öltönyzsebébe a nyakkendőjével megegyező anyagú, hegyesre hajtogatott díszzsebkendőt helyeztek. Az átellenben állót világosszürke öltönybe és fekete ingbe öltöztették, nyakában hurokba kötött, szürke selyemsál lógott. A bábuk ijesztően élethűnek látszottak, mindkét sasfejből szigorú sznobizmus áradt. Műszemeik arany üveggolyókként csillogtak a kirakat belső megvilágításában, széles, lefelé görbülő, aranyozott csőrük szintúgy ragyogott.
Két kifinomultan kegyetlen és hihetetlenül intelligens ragadozó meredt rám az üveg mögül, melyek ember és állat bizarr elegyéből születtek, acélos tekintettel és horgas csőrrel követve minden lábnyomot. Ott, a kirakat előtti padon, önnön hipnózisom rabságába szorulva fantáziám oly világba kalauzolt el, melyben a sas a domináns faj.
Képzeljünk el egy emberi mintára működő társadalmat, melyet kizárólag szirti sasok uralnak. E különös világban a sasok tökéletesen emberszerűek, testüket sűrű tollazat fedi, kezükön és lábukon ötujjas karmok. Tudnak beszélni és intelligenciájuk messze meghaladja a jelenkor ismert emberéét. Ennek okán köreikben nem létezik rétegbeli egyenlőtlenség, homogén kasztjuk valamennyi tagja művelt és tehetős. A nemek kizárólag öltözékük alapján különböztethetőek meg, de egyértelműen több a hím. Vasalt inget hordanak, szorosra húzott, mintás nyakkendővel és Armani öltönnyel, valamint kézzel varrott, fényesre bokszolt Pierre Corthay bőrcipőt. Lamborghini, Maserati és Aston Martin sportautókat hajtanak, fizetik az adót és van érvényes társadalombiztosításuk. Vasárnaponként teniszpartikra és jachtklubba járnak, az idősebbek körében közkedvelt a golf és a lovaspóló.
A Lufthansa első osztályú járataival utaznak a tengeren túlra és szerte a világban. Idegen nyelveket tanulnak és zongorán játszanak bonyolult Bach és Chopin darabokat, zeneszerzőket megszégyenítő tehetséggel és átéléssel. VIP páholyból nézik az orosz balettet, dölyfösen angolkeringőznek operaházak dísztermeiben, és négyszólamú hangversenyek állandó kedvelői. Árveréseken kakaskodnak egyiptomi homokból kitúrt ezeréves műkincsekért és reneszánsz királyok eredeti, restaurált portréiért.
Az átlagos gazdagoknál is tehetősebbek dús fenyvesek sziklaszirtjein emeltetnek soktornyú, görög oszlopos kúriákat, pompázatos télikerttel és úszómedencével. Pazar banketteket adnak egymás sikereinek megünneplésére, ahol fekete Beluga-kaviárral megrakott pirítós falatkákat ropogtatnak és Dom Pérignonnal koccintanak végeláthatatlan vagyongyarapodásuk tiszteletére. Apple laptopon olvassák a világ híreit és a legmodernebb érintőképernyős mobiltelefonokon intézik banki átutalásaikat.
[…]
Otthonaikban kutyát és trópusi halakat tartanak, katalógusból rendelt drága akváriumcsodákban, vagy embermadarakat fémkalitkában. Mert a sasok uralta világban az ember a beszédre képtelen, gyengébb értelmű állatfaj: bőregérszárnyakkal, csupasz testtel és kopasz fejjel, a lábak helyén kezekkel. Most őt mutogatják vadasparkok és állatkertek hálóval fedett részein, ahol embermadarakat röptető sastrénerek tartanak izgalmas bemutatókat a nézőközönségnek. Egy-egy jól elvégzett mutatványért döglött egértetem jár jutalom gyanánt. Az embermadár-rezervátumokban kiválóan képzett állatorvosok gyógyítják a gyulladt szemeket és sérült körmű tenyérlábakat. Bizonyos alfajok védettnek számítanak, az elterjedtebb fajokhoz tartozó egyedeket viszont szabad, s a túlszaporodást megelőzendő, kell is irtani.
A sasok remek vadászok. Idények alkalmával csoportokba tömörülve üldözik csőre töltött Remington és Krieghoff fegyvereikkel a rejtőzködésre képtelen prédát. Van, aki a sörétes, míg más a golyós vadászpuskára esküszik. A szemet kiütő fejlövés a leghatékonyabb, mert az így keletkezett lyuk a preparálás során egy üvegszemmel könnyen elfedhető.
A legtöbb nagy vadász ugyanis gyűjtő. Impozáns nappalijaik kandallópárkányán sorakoznak az elejtett, majd kitömött, legtöbbször röppenő pózba merevített embermadár-trófeák. Akad olyan sas is, aki a fejek és a kezek szerelmese. Nála a nyitott étkező vagy a tágas hálószoba falát díszítik a kimunkált, nyaktőben levágott embermadár-koponyák és alattuk a csuklóban elmetszett, lakkozott körmű kézlábak címerei.
[…]
Jól öltözött bestiák lepik el az utcákat, köztereket, a parkok lakkozott padjait. Hétvégente múzeumokba járnak, megcsodálják a kínai szökőkutak mesterségesen kialakított virágkompozícióit, miközben karmaik közt mozgatott pálcikáikkal sushit falatoznak újrahasznosítható fekete műanyagtányérokról. Színes napernyők árnyékába menekülnek a korai nyár fülledt melege elől és gyönyörű üvegpoharakban szervírozott jegeskávét iszogatnak, mindeközben megvitatva egymással a tőzsde aktuális állását. A robogó villamos nyitott ablakaiból borzas, hol fehér, hol barna tollak borította szörnyetegfejek merednek az utca emberére. Kemény, sárga csőrök cseverésznek egymással városszerte, Prada papírtasakok zörögnek a pengeéles karmok gúzsában, a ruhaboltok hivalkodó kirakatában fej nélküli bábuk kínálják a varrott eleganciát.
A sasok társadalmának abszolút utópiája minden valaha támadt emberi várakozást fölülmúlva létezik. Történelemkönyvek tördelt oldalai őriznek meghökkentő tartalmakat arról, miként fejlődött e nemes madár az evolúció piramisának csúcsragadozójává, földtörténeti korokon át maga mögé szorítva valamennyi újonnan felfedezett élőlényt, köztük az embert…
Kattints ide, és tudj meg többet a könyvről!