A családból te vagy az egyetlen, aki megőrül ezen a napon. Pedig ha őszinte vagy magadhoz, belátod, hogy valójában nem is kedveled a karácsonyt. Gyerekkorodban még más volt a helyzet. Vártad és élvezted az ünnepeket, kacagva futkostál a pelenkádban a díszek alatt megroggyant karácsonyfa körül. Később, mikor már felhalmoztál némi öntudatot, magad is részt vettél a díszítésben, de csak kötött kesztyűdben mertél a szúrós ágakhoz nyúlni. Szenteste mindig te gyújtottad meg a fán az első csillagszórót, azután lüktető szívvel izgultad végig, míg leégett, mert attól féltél, hogy a kipattogó szikráktól megsérülnek a fa alá pakolt ajándékaid. Esténként, mialatt a papád tévét nézett és falta a bejglit, te a fa közelében játszottál. Sellő Barbie babádat a feldíszített ágak között úsztattad, apró kincsekkel teli fantáziavilágodban, mert varázslatos látványt nyújtott a flitteres pikkelyeken visszatükröződő izzók sokszínű fénye. Napközben lopkodtad a fáról a rumos szaloncukrot, majd visszatekerted az üres csomagolást, hogy a szüleid ne vegyenek észre semmit. Olykor egy-egy krémmel töltött figura önfeláldozóan magától lepottyant a szőnyegre, így szerezve örömöt falánk kis hasadnak.
Az ünnep azt jelentette, hogy egy hétig bátran reggelizhettél süteményt, sőt, még a vendégeknek kínált alkoholból is kaphattál egy nyeletet. A szokásokhoz tartozott, hogy a rokonság mellett a szomszéd néni is betoppant valami aprósággal. Fogadott unokájának tekintett attól a perctől kezdve, hogy kalandot keresve először kimásztál rácsos kiságyadból. Becsülettel gyártotta neked a tenyérnyi horgolt terítőket, amiket kiegészített egy tábla csokival, naranccsal vagy egy csomag rágógumival. Tudtad, hogy a nyugdíjából szinte csak a szükséges gyógyszerekre futotta, ezért a legnagyobb becsben tartottad gyűrött csokorszalaggal átkötözött szerény csomagocskáit.
Gyerekként csak azzal kellett foglalkoznod, hogy bontogasd a rokonok ajándékait. Még nem tudatosítottad, hogy a kanócot óvatosan kell meggyújtani, nem érdemes játszani vele, mert a túl nagyra szított láng veszélyes lehet. Az illatos mézeskalácsba harapva még nem érezted annak a csipetnyi modorosságnak az ízét, melyet az ünnep a szeretet nevében olykor kieszközöl. Ma már látod a dolgok árnyoldalát is.
Minden évben végigpergeted magad előtt e nosztalgikus gondolatokat, mielőtt karácsony reggelén kikelnél az ágyból. Idén különösen sok teendő szakad a nyakadba, mivel a fa díszítését is magadra vállaltad. Kellemesen akarod kezdeni a napot, ezért a konyhakéssel nekiesel a mézes krémes szűziesen lazúros csokoládémázának. Befalsz kétsornyi süteményt a kávéd mellé, közben rántottát dobsz össze a család későn kelő tagjainak. Az ünnepi vacsorára vásárolt halakat langyos vízben fürdeted, mivel előző este elfelejtetted kivenni őket a mélyhűtőből.
Reggeli után minden a szokott ütemterv szerint zajlik. Férjed megküzd a vödörbe fagyott fenyőfával, majd mindent összeszemetel, mire az erkélyről bevonszolja azt a nappaliba. A kanapén dobozok sorakoznak. Gyermekkori emlékek villannak be, amikor megtalálod kedvenc angyalkáidat, a csengettyűs koszorúkat és az óriási, színes üveggömböket, melyeket anyukád mindig a fa legalsó ágaira akasztott, hogy te is el tudd őket érni. Ezeket az ósdi díszeket sosem mulasztanád el felaggatni a fára, noha fejben már előre megterveztél vagy százféle modern kompozíciót. Ezalatt kedvesed káromkodva próbálja kibogozni az összegabalyodott izzósort. Csehszlovák gyártmány, még a szüleid használták. A legtöbb üveggyertya már eltörött, ezeket nem tudod normálisan felcsíptetni, így vékony rézdróttal erősíted őket az ágakra. Miután szép, egyenletes csigavonalban körbetekerted a fát, áramot vezetsz az izzókba. Természetesen nem világítanak, ezért férjeddel nekiálltok megkeresni a hibás égőt. Csak ötven darabot kell átvizsgálni, gyerekjáték.
Kamasz fiad persze nem segít, a szobájába zárkózva egész délelőtt metál zenét nyomat. Képlékeny ízlésű lányod vécépapír-tekercseket kotor ki a szemetesből, hogy egy YouTube-videó alapján rénszarvasokká alakítsa őket. Semmi kifogásod a kreativitása ellen, csak a vendégek miatt aggódsz kissé, nehogy meglássák, hogy hulladékkal dekorálod a lakást.
Imádod azt a halk, tüskés kis neszt, amit a fára felaggatott gömbök keltenek, miközben finoman súrolják az ezüstös tűleveleket. A díszek majd' kiugranak dobozaikból, annyira szeretnének érvényesülni. Elérzékenyülsz, egyre több emlék bukkan elő a zsírpapírok alól. Rövid időre újra gyereknek érzed magad, szeretnél játszani a tündérekkel és a télapós ikergömbökkel, amik közül az egyiket pár éve elejtetted, így kissé megrepedt, de azért még selejtesen is felteszed a fára.
Férjednek mániája a szellőztetés, most is sarkig tárja az ablakokat az összes helyiségben. A huzattól szinkronban pörögnek a karnisra fellógatott műanyag hópelyhek, te pedig érzed, hogy a hidegtől perceken belül be fog gyulladni a szemed. Ráripakodsz, hogy ne játsszon eszkimót, csukja be az ablakokat legalább a nappaliban, ahol dolgozol. Összeszokott emberek módjára civakodtok. Megint belemagyaráz a díszítési technikádba, szerinte túl sok vacakot raksz a fára és nem gondolsz bele, hogy ezt két hét múlva majd le is kell szedni. Hanglejtéséből süt a meghittség, de nem vágod a fejéhez, hiszen minden évben lefutjátok ezeket a zsémbes köröket.
Közben becsenget a szomszéd és nyájasan megkér, hogy vegyétek halkabbra a zenét, mert beremeg tőle az akvárium és a teknősbékája már nem bír el több nyugtatóinjekciót. Épp itt az ideje, hogy a fiadat is munkára fogd, hadd tapasztalja meg, milyen kiporszívózni a tűleveleket a perzsaszőnyegből.
Párod pajzánul a nyakadba harap, szeretné felavatni veled a karácsonyfát. A feneked is megpaskolja, hogy feltüzeljen, mire a lányotok hangosan pfujol. Fogytán a lendületed, ezért megeszel néhány szelet süteményt. Fürdőt veszel, hogy lemosd magadról az év mocskát, a családban ez kötelező rítus mindenkinek. Előtte azért még megengedsz némi tapizást besurranó férjednek.
Délután fél öt, az ajándékosztás ideje. Kölykeidet betereled a szobáikba a szokásos felhívással: ne próbálják meglesni a Jézuskát, különben az összes meglepetés fogja magát és átballag valaki más fája alá. Persze egyiküket sem tudod átverni, nyilvánvaló, hogy te manipulálsz az ajándékokkal. A lányod néhány éve észrevette a dísztáskákat a ruhásszekrényedben, s bár megkísérelted kivágni magad egy bugyuta mesével a bajkeverő goblinokról, nem valószínű, hogy alakításod kellően hiteles volt. Azóta már csak megszokásból játszod el a szokásos jeleneted, ők azonban valamiért mégis hajlandóak naivnak tettetni magukat. Talán mert az anyjuk vagy és érzik a félelmedet, mely rohamléptekkel közeledő felnőtté válásukból fakad. Ezt szeretnéd késleltetni, gyermeteg dolgokat fantáziálsz, mert megtanultad, hogy varázslat nélkül valahogy komorabb az élet.
Az előre benyújtott listákról válogattál ajándékokat, hogy idén lehetőleg ne kelljen bajlódnod a visszacserélésükkel. Környezettudatos lányod egy kézzel varrott tarisznyával lep meg, melyet az egy hónappal ezelőtt kidobott rongyos fürdőköpenyedből gyártott. Nagy előnye, hogy akár kilencven fokon is mosható. Férjed könyvvel kedveskedik, ennek nagyon örülsz, végre teljes az Anne Rice-sorozatod. Fiadtól egy lottószelvényt kapsz. Zseniális, különösen, hogy ebben a hónapban dupla adag zsebpénzt kapott, hogy ne úszhassa meg az ajándékozást. Mindenesetre így is túlszárnyalta várakozásaidat a tavalyi lejárt szavatosságú akciós Mars szelet után.
Már sajog a térded a fa alatti kuporgástól, de nem akarod elsőként megtörni ezt a szép, meghitt kört, amely évente csak egyszer zárul be igazán szorosan. Szentimentalizmusodnak köszönhetően kis híján felgyújtod a lakást, a tűzhelyen javában lángol az olaj. Az egész konyha bűzlik a főtt tojástól, de nem engedsz a krumplisalátából, ez is a hagyomány része, noha idén a többség inkább a rizsköretre szavazott volna. Az asztalról nem hiányozhat a három manófejű mécsestartó, ezeket még a szüleidtől örökölted. Mivel ti eggyel többen vagytok, magadnak üvegpohárban gyújtasz gyertyát.
Családotok nem igazán vallásos, párod mégis imát mond az asztalnál: üdvözli az elhunytakat és megköszöni az Úrnak, hogy a közreműködéseddel elétek tett egy hatalmas adag gusztusos mirelit halat. Egy néma percig mindenki a szalvétájára bámul, te viszont őket nézed ez idő alatt. Ijesztő, mennyire hasonlítanak rád, mintha életed egy éles kanyarjában felcserélődtek volna a szerepek, s most anyukád szemével látnál.
Karácsonykor az embert megbocsátóbb hangulat szállja meg. Ezt kihasználva serdülő fiad mára időzíti kínos vallomásait azokról a kihágásokról, melyeket tilosban bandázó haverjaival követett el. Tudja, hogy úgysem tagadnátok ki a családból éppen az ünnep közepén. Lányod nyafog, mert szálkát hagytál a halban, de azért repetáért nyújtja a tányérját. Férjed feláldoz egy almát a vágódeszkán, és mindenkinek átnyújt egy szeletet. Ostyát is tör, mert jó keresztények vagytok, még ha szeretitek is kihagyni a vasárnapi misét. A dióból is kötelező enni, noha a lányod nem nyúl hozzá, mivel allergiás a csonthéjasokra. Erre természetesen jön a férjed szokásos előadása a boldogságos alázatról, amit már kívülről fújsz, mégis hagyod, hogy minden évben végigmondja, mert szórakoztatnak a gyerekeid grimaszai.
Vacsora után nincs időd elmosni a tányérokat, mert azonnal beállít a família másik fele. Az előtérben egyre szaporodnak a bakancsok, párás lábszag terjeng, a súlyos kabátok egymás hátára másznak a fogason. A tolakodásban nagymama fennakad egy kiálló ágon és lesodor a fáról néhány gömböt. Lezajlik a második ajándékozási hullám, néhányan meghökkennek, de senki sem panaszkodik, hiszen karácsony van.
A nappaliban ültök. Az unokatestvéred kisfia hason kúszva araszol a szőnyegen, hogy magára vonja lányod figyelmét. Apukád jókedvvel mérlegeli, vajon a tojáslikőr, amit megivott, milyen reakcióba lép majd a napközben beszedett gyógyszerekkel a gyomrában. Fiad ravaszul felszívódott, amikor nem figyeltél. Te is szeretnéd kivonni magad az ünnepi felfordulás alól, vagy legalábbis nem azt lesni árgus szemekkel, melyik vendég morzsázza le a drága ülőgarnitúrát.
Kibírod, hogy egész este ne kritizálj senkit. Anyukád jó szándékú tanácsain sem bosszantod fel magad. Ma mindennek örülni kell.
Kilenc órakor végre rátolod a biztonsági reteszt az ajtóra és arra gondolsz, milyen jól jönne most egy mosogatógép, hogy gyorsabban végezz a vendégek után maradt edényhegyekkel. Büszke lehetsz, idén is szépen helytálltál. Jutalomképpen befalod a maradék krémest, egyáltalán nem törődsz vele, hány kiló felesleg rakodik rád az ünnepek alatt. Porontyaid mostanra megszállták a kanapét és a tévé távirányítóján marakodnak.
Férjed megint próbálkozik, szerinte nem szégyen szenteste dicsőíteni az életet. Még délután megsúgta a fürdőszobában, hogy van számodra egy meglepetése, amit kettesben szeretne majd átadni, miután elzárkóztatok a hálószobába. A válogatott élvezetekkel teli rózsaszirmos dobozkát pusztán erkölcsi okokból nem helyezte el a karácsonyfa alatt, úgy vélte, idén nem muszáj megbotránkoztatni az anyóst meg a srácokat.
Tíz órakor még felcsörög a mamád, hogy elmondja, milyen remekül érezte magát nálatok. Persze elhallgatod, hogy megfeledkeztél a családi ebédre szánt kuglófról, így reggel keresned kell majd egy nonstop cukrászdát, hogy pótold a mulasztást.
A nappaliban harsog a tévé, kedvenc filmedet vetítik, az Ollókezű Edwardot. A fotelbe süppedsz és századjára is megnézed, hogyan lesznek a gyönyörű jégszobrokról lepattanó szilánkokból selymes hópelyhek. Milyen sokszor szipogtál a főszereplők tragikus szerelmén zsengébb korodban! Pontosan érted, miért nem vagy képes felnőttként sem visszatartani a könnyeket. Még most is ugyanazt jelentik neked, csak épp a sajnálatod fordult saját magad felé.
Takarodó előtt még megkívánod a dermesztő éjszakát, ablakot nyitsz. Amióta megcsinálták a padlófűtést, telente valósággal izzik a levegő a lakásban. Odakint vastag köd borul a szemközti házra, és a fagyos homályban itt-ott sárga utcalámpák strázsálnak. A deres szél fehér kristályokat növesztett párkányodon. Egy pillanatra elhiszed, hogy havazik, noha csupán a fenyőfák leszakadt jégtűit látod. Megelevenednek előtted az iskolád hátsó udvarán vívott egykori hógolyócsaták, s miközben ujjaiddal piciny halomba gereblyézed a szétmálló zúzmarát, megpróbálod felidézni, hány évvel ezelőtt volt utoljára fehér karácsonyod.